Míg a melegség szorosan összefügg az anyag vastagságával, a szabadtéri sportok nem teszik lehetővé a túl nehéz ruházat viselését. Ezért a ruházatnak melegnek és könnyűnek kell lennie, hogy megfeleljen a szabadtéri sportruházat speciális követelményeinek. A legáltalánosabb módszer az, hogy speciális kerámiaporokat, különösen nano-méretű mikro-kerámiaporokat, amelyek króm-oxidot, magnézium-oxidot és cirkónium-oxidot tartalmaznak, a szintetikus szálak, például poliészter fonóoldatához adnak. Ezek a porok elnyelik a látható fényt, például a napfényt, és hőenergiává alakítják, valamint visszaverik az emberi test által kibocsátott távoli{5}infravörös sugarakat, így kiváló hőszigetelő és hőmegtartó tulajdonságokkal rendelkeznek.
Alternatív megoldásként a távoli-infravörös kerámiapor, a kötőanyagok és a térhálósító szerek-befejezőszerré formálhatók, amelyet azután a szövött anyag bevonására használnak. Szárítás és sütés után a nano-kerámiapor hozzátapad a szövet felületéhez és a fonalak közé. Ez a befejező szer 8-14 μm hullámhosszú, távoli-infravörös sugarakat bocsát ki, és egészségügyi előnyei is vannak, például antibakteriális, szagtalanító és vérkeringést serkentő funkciók.
Ezenkívül a biomimikri elvek alapján és a jegesmedve szőrének szerkezetére hivatkozva a poliészter szálakat belül porózussá és üregessé teszik, amelyek nagy mennyiségű nem-keringő levegőt tartalmaznak, míg kívülről spirális szálakat alakítanak ki, hogy fenntartsák a pelyhességet. Mindkét módszer jó szigetelést biztosít, miközben könnyű textúrát biztosít. Természetesen az egyik leghagyományosabb szigetelési módszer a ruhák vagy akár szövetek kettős vagy háromrétegű készítése a nem-levegőrétegek számának növelése érdekében.
